24. fejezet: Lebukás

   A fejezet szigorúan 18 éven felülieknek szól!

Anno
  
   Apámmal órákon keresztül beszélgettünk, mindenféle ostobasággal húztam az időt, hogy minél később térjünk nyugovóra, és minél tovább élvezhessem társaságát. Nem titkolhattam Alice látomása miatti megrendültségemet, de hiába vallatott Charlie, szokás szerint kitértem az őszinte válaszadás elől. Veszélyes munkakörével indokoltam aggódásomat, és a felé áramló mérhetetlen szeretetemet, amit eddig alig-alig mutattam ki.

   Gyermeki naivitásomban azt hittem, a körülöttem élőket elkerülik a betegségek, a balesetek, de még a halál is, pedig egy nap ezek valamelyike fog végleg elválasztani azoktól a halandóktól, akik az élethez kötnek: apámtól és anyámtól. Miattuk nem szöktem még el Edwarddal, hogy szürke hétköznapjaimat örök boldogságra váltsam, hisz tudtam, nem állnak készen arra, hogy egyetlen gyermeküket eleresszék ölelő karjaik közül. Szerettem volna megnyugtatni őket, hogy egy teljesebb „élet” vár rám a Cullenek között, de ez a titok védte a vámpírokat évszázadokon át, így nem árulhattam el senkinek, még sem.

   Önző terveimben feláldozni készültem a szüleim boldogságát az enyémért, de nem másíthattam meg a döntésemet. Ha elveszítem Edwardot, akkor tanúi lesznek, amint lelkem lassan kialszikszememben megfakul a csillogás, kapcsolatom a külvilággal fokozatosan megszűnik, és ép gondolataim a sötétség ködébe vesznek. Ezzel kínzóbb fájdalmat okoznék, mintha egy nap repülőgép szerencsétlenségben meghalok - a nevemet könnyű rácsempészni egy utaslistára -, és azzal a tudattal kell folytatniuk életüket, hogy lányuk egyáltalán nem szenvedett.

   Végül Charlie szép álmokat kívánt - tipikus férfiként rám hagyva a mosogatást -, és aludni tért. Precízen rendbe tettem a konyhát, kivittem a szemetet, és még a reggeli kávét is bekészítettem, hogy néhány magányos percet nyerjek. Nem akartam még felmenni a szobámba, és Edward szemében látni a sajnálatot, vagy ami még rosszabb; az önmarcangolást. Ezt az áldozatot én hozom meg a közös életünkért, és nem ő veszi el tőlem a szüleimet, de amilyen mazochista, ezt a keresztet is magára vállalná.Fél órát töltöttem pepecseléssel, aztán nagyot sóhajtva felvonszoltam magam az emeletre.

   Ahogy vártam, kedvesem az ágyam közepén feküdt, de nem nézett rám, kitartóan bámulta összekulcsolt kezeit.

- Ne kezdd, most nem vagyok kész egy komoly beszélgetésre! – morogtam. 

   Rögtön rám kapta a tekintetét, majd féloldalasan elhúzta a száját, és nem szólt semmit. Egyre gyakrabban sikerült kizökkentenem az önutálatból, de tevékenységem remélhetőleg előbb vagy utóbb feleslegessé válik, és egy nap majd elhiszi nekem, milyen páratlanul jó ember. Persze, ha hallaná a gondolataimat, kijavítana, hogy nem ember,csak egy alantas vámpír, borzalmas szörnyeteg, kegyetlen gyilkos, és ráadásul még az Antikrisztus is egy személyben.

- Megyek zuhanyozni – másztam mellé a fekhelyre, hogy egy kicsit hozzá bújjak.

- Jobb ötletem van. Először megizzasztalak, hogy aztán legyen okod fürdeni.

- Hogy én erre nem gondoltam! Az eszedet szeretem a legjobban – sóhajtottam
csókra közeledő szájára, de még nem hajolt elég közel, hogy el is érhessem.

- Biztos voltam benne, hogy egyéb kiemelkedő adottságaim vonzanak – döntött hátra az ágyra, csak hogy kényelmesen elhelyezkedjen fölöttem. 

- Kiemelkedő adottságok? Én csak egyről tudok – simítottam tenyeremet kőkemény férfiasságára, amely követelőzve nyomódott a csípőmnek.

   Mozdulatomat elhaló nyögéssel honorálta, aztán a számra vetette magát, hogy kicsókolja belőlem az életet. Először csak alig érintve becézteajkaimat, majd incselkedve elhúzódott, kuncogva azon, hogy vágyakozva utána kapok, aztán mintha csak véletlenül tenné, nyelvével nedves vonalat húzott rájuk, amíg engedelmesen szét nem nyitottam őket, hogy mélyebben vegyen birtokba. Lágyan kóstolgatott, élvezte nyálam ízét, mint az nektárját. Már ez a gyengéd kényeztetés is feltüzelte érzékeimet, markolni, szorítani vágytam az erős férfi testet. Kellett nekem, mint éhezőnek egy falat kenyér, mintha nélküle nem élném túl a következő percet: ő volt a minden, univerzumom közepe, napja földemnek.

   Kezeimmel kétségbeesve igyekeztem elérni a bőrét, legalább egy apró részét, de nem hagyta, tenyerével fejem fölé szegezte őket. Elhúzódott egy picit, hogy jobban szemügyre vegyen.Elégedett lehetett, mert szélesen elmosolyodott.

- Ha látnád, milyen kívánatos vagy! – suttogta. – Az arcod pirospozsgás, de nem lázrózsáktól, hanem a benned tomboló vágytól, ami csak értem izzik. Az ajkaid vértől lüktetnek, szinte csalogatnak, hogy harapjak beléd, és a mennybe repülök, de ellenkell állnom a kísértésnek, hogy később még nagyobb kielégülés legyen a jutalmam. Itt fekszem a lábaid között, az öled pár centire a férfiasságomtól, és a csípődet felemelve szüntelenül nekem feszülsz, és csak az akaraterőmön múlik, hogy nem tépem le rólad a nadrágot, és teszlek rögtön a magamévá.

- Akarlak – nyöszörögtem.

- Nem, Bella! Ma addig foglak kényeztetni, amíg már azt hiszed, hogy belehalsz a gyönyörbe, és a torkodból feltörő sikolyokat csókjaimmal fojtom el. 

   A következő csókunk már nem volt olyan gyengéd, mint az előző, sokkal szenvedélyesebben vont uralma alá, hogy minden más gondolatot elfelejtsek, és csak az ott és akkor számítson. A pulzusom az eget verte, dübörgött a vér a fülemben, és csak ittam, ittam Edward édes ízét, amely zamatosabb volt a legnemesebb frissen szedett epernél. Nem kaphattam belőle eleget, a legutolsó sóhaját is magamnak követeltem. Fürödtem a pattogó, szikrázó érintésekben, amelyek mint a nyári zápor, hűvösen felsisteregtek a bőrömön, majd ráérősen végigkúsztak, bizsergő nyomokkal jelezve az utat, amit bebarangoltak. 

   Nyakam hajlatát szívogatta, óvatosan, nehogy árulkodó foltot hagyjon maga után vagy megsebezzen, de azért ahhoz elég erősen, hogy testem kéjesen összeránduljon. Engem szeretett, értem élt ez a tökéletes férfi, akit fogalmam sem volt, mivel érdemeltem ki, de nem is mertem túl gyakran kérdezni az égieket, nehogy rájöjjenek, hibát követtek el, inkább kényeztettem és élveztem, véget nem érő álomért esedezve.

   Edward érintéseinek útját állta blúzom, de nem adta fel, kezeimet még mindig fogságban tartva nekilátott, hogy a fogaival bontsa ki az engedetlen ruhadarabot. Volt elképzelésem,hogy olyan testvérek mellett, mint Alice és Emmett, honnan vette a technikát. Lassan nyílt szét a falatnyi anyag, feltárva fehérneműm csipkés szélét, amiremár szerelmem is beindult, és gombonként egy-egy harapással megoldotta a problémát. Máskor talán szóvá teszem ruhatáram megcsonkítását, de az egyelőre még kicsomagolatlan szatyrokban rejtőztek az új, szexisebb Bella kellékei, így megbocsátottam a merényletet.

   Ahhoz, hogy Edward lehámozza rólam a nadrágot, el kellett engednie, amit ki is használtam, és egy ügyes mozdulattal átfordítottam magunkat, így már én tepertem le a tökéletes, szálkás izmokkal megáldott testet. Ma délután megfogadtam, hogy útjára engedem énem vadabb oldalát, és megmutatom Edwardnak, hogy szerelme milyen érzéseket vált ki belőlem. Azt akartam, hogy eszébe se jusson más nőre nézni, mert én minden álmát, vágyát valóra váltom, és olyan gyönyörrel ajándékozom meg, amit senki más nem képes megadni neki.

   Egyetlen mozdulattal téptem szét a méregdrága inget, és a feltáruló ritkás szőrzet közül kikandikáló, halvány mellbimbóra vetettem magam. Az a nő, aki azt hiszi, hogy a férfiak eme testrészére felesleges időt pazarolni, mert a fő erogén zónájuk délebbre helyezkedik el; bolond. Éppoly érzékeny, mint a nőké, és legalább annyi figyelmet is kell rá szánnunk, hogy aztán a pasink elhalóan a nevünket suttogva érjen a csúcsra. Nem hiába bújtam éjszakába nyúlóan az erotikus füzetkéket, most volt mit kamatoztatnom. Először csak az udvar körül köröztem, élveztem a feszült várakozást, ami Edwardból sugárzott, nem sejtve, mi lehet a következő lépésem. Megkönyörültem rajta, és nyelvem hegyével előbbfinoman, majd erőteljesebben csaptam át a meredező csúcs fölött, amíg a másikat erősen megszorítottam. 

   Rekedten felkiáltva lökött feljebb a csípőjével, és meg kellett támaszkodnom az oldala mellett, nehogy előre bukjak.

- Rossz fiú! Felébreszted apámat! – haraptam elnyílt ajkába.

- Megőrjítesz!

- Pedig ez még csak a kezdet – ígértem.

   Lekászálódtam róla, és a segítségével megszabadítottam a nadrágjától és az alsójától. Gyönyörködve simítottam végig a széles vállon, a keskeny csípőbe torkolló felsőtesten, aztán tekintetem lejjebb kalandozott, felfedezve a sötét szőrzetből előmeredő, tökéletes férfiasságot, amelynek formájától és lenyűgöző méretétől összefutott a nyál a számban. Közelebb hajolva magamba szívtam a kesernyés pézsmaillatot, majd nyelvemmel a bársonyos bőr feltérképezéséhez láttam. Nem éreztem lányos zavarban magam, mert egy ilyen pillanatbankét szerelmes között az ágyban nem lehet helye szégyennek, vagy kényszernek, csupán a kölcsönös gyönyörszerzésnek, így természetes volt, hogy Alice tuti pasiajzó módszerét kipróbálom. Nyelvemmel alul táncolva nedvesítettem a bőrt, majd váratlanul megfújtam. Edward csípője megrándult a kezem alatt, és a torkából is sóvárgó nyöszörgés tört elő, de előző figyelmeztetésemet komolyan véve igyekezett visszafogni magát. 

   Ajkaimmal gyűrűt formázva hajoltam fölé, eddig lesütött szemeimet Edward vágytól ködös tekintetébe fúrtam. Kiélveztem a várakozás kínzó pillanatát, láttam a kétségbeesést és a reményt egy időben megvillanni a borostyán íriszekben. Félt, hogy tevékenységemnek hála nem fogja tudni visszafogni magát, és kiáltásaival elárulja jelenlétét apámnak, de ugyanakkor bizakodott, hogy ilyen előkészítés után nem hagyom cserben, és beváltom elérhetetlennek tűnő álmainak egyikét.

   Először csak a csúcsot vettem ajkaim közé, igazítottam a számat a mérethez, hogy még többet, még mélyebben tudjak magamba szívni. Lassan, ráérősen haladtam, élveztem a pillanatot és a hatalmat, amelyet a szeretett férfi bizalma és érzései adtak a kezembe. Néhány perc múlva gyorsítottam a tempón, és egy kicsit erősebbenszorítottam, de azért ügyeltem, nehogy sokat adjak, és a gyönyör túl hamar véget érjen.

   Újra felfelé indultam, eleresztve a fogságban vergődő, vonagló testrészt, és hagytam, hogy Edward átvegye az irányítást. Eszelősen tepert az ágyra, de azért vigyázott, nehogy összetörjön, és egyetlen lökéssel mélyesztette ölembe sziklakemény férfiasságát. Fokozatosan gyorsuló ütemétől előtörő sikoltásomat csókjaival suttogássá csendesítette, levegőhöz csak az ő ajkai közül juthattam, mert még annyira sem akart elereszteni. Éreztem, hogy csípőcsontja keményen nekem ütközik, de nem törődtem a pillanatnyi fájdalommal, csak az egyre növekvő, szikrázó gyönyörrel, ami végigkúszott a végtagjaimon, hogy egyetlen pontban elviselhetetlenségig sűrűsödjön, és millió atomra robbanva viharból szellővé csituljon.

   Edward lassan nyalogatta le testemről a hűlő izzadtságot, ízlelgetve a sós nedvességet, amely a köldökömben gyűlt össze szeretkezésünk alatt. Csiklandósan kuncogtam, mialatt ügyes nyelve arra az utolsó cseppre vadászott, amely galádul ölem felé vette az irányt. Annyira egymásba feledkeztünk, hogy apám kiabálására már csak akkor figyeltünk fel, amikor az ajtó kinyílott. Még sikerült a takarót magamra rántanom, de rajtunk az sem segített, ugyanis kedvesem székre dobott inge egyértelműen jelezte sasszemű apámnak, mit is folytatott a lánya a belépése előtt, feltételezhetően nem egyedül.

- Hova a fenébe bujtattad? – szegezte nekem a kérdést paprikavörös fejjel.

- Miről beszélsz, apa? – kérdeztem ártatlanul pislogva, de nem hatottam meg.

- Ne hazudj a szemembe, Bella! Nem vagyok ostoba!

- Charlie, meg tudom magyarázni! – lépett elő az ajtó mögül Edward egy szál farmerban. 

- Gondolod, hogy ebben a hiányos öltözetben meg tudsz vezetni?Pontosan tisztában vagyok azzal, mit műveltetek! – ordította, akár egy felbőszült oroszlán.

- Apa, már beszéltünk arról, hogy Edwarddal egy magasabb szintre emeltük a kapcsolatunkat. Miért most akadsz ki ezen?– érdeklődtem összezavarodva.

- Még kérdezed? Az este is, mint minden nap, Edward udvariasan elköszönt, erre az éjszaka közepén az ágyadból ugrasztom ki, meztelenül.

- Van rajtam nadrág – jegyezte meg szerelmem csendesen, de ezzel csak még inkább feltüzelte apámat. 

- Amennyiben helyes a feltevésem, igen gyors lehetsz, hogy sikerült magadra rántanod. Ez más területen is a minőség rovására megy?

- Erre muszáj válaszolnom? – sütötte le a szemét.

- Költői kérdésnek szántam. A lányom csapzott haja és kipirult bőre elég rálátást ad a dologra.

- Már felnőtt vagyok, meghozom a saját döntéseimet! – keltem ki magamból.

- Nem erről van szó! – csitított Charlie. – Fiatalok és felnőttek vagytok, én pedig nem voltam gondoskodó apád, hogy jogom legyen téged korlátok közé kényszeríteni. De ez az én házam, így tiszteletben kell tartanotok az én érzéseimet is, és nem ilyen kellemetlen helyzetbe hozni.

- Sajnálom, Charlie, nem állt szándékomban… - magyarázkodott Edward.

- De még mennyire, hogy állt! Bár lehet, hogy kivételesen ez lesz a szerencséd. Öltözzetek fel, aztán a nappaliban találkozunk! – parancsolta apám, aztán olyan finoman csukta be az ajtót, hogy az ellent mondott dühös szavainak.

   Amint kihúzta a lábát, a párnámba fúrtam a fejemet, azt kívánva, bár megnyílna alattam a föld, és elsüllyedhetnék. Edward gyengéd puszikkal hintette be a vállamat, és igyekezett maga felé fordítani, nem sok sikerrel. 

- Inkább mulattatta a dolog, semmint idegesítette, de egy kiadós szobafogságra azért számíthatsz - nyugtatott szerelmem. 

- Jó, de most semmi kedvem végighallgatni a meséjét a biztonságos szexről – morogtam.

- Szex? Azt hittem, szeretkeztünk – suttogta szívem elrablója sértődötten.

- Nem így értettem! – ültem fel gyorsan, mire szemeiben pajkos fény villant.

- Tudom, de így legalább felhagytál a tollba fulladással.

- Szörnyeteg! – csaptam fejbe a kispárnával.

- Végre megjött az eszed, és annak látsz, ami vagyok – nevetett fel. – Gyerünk, öltözz!

   Kelletlenül kászálódtam ki az ágyból, és magamra húztam a kezembe nyomott ruhadarabokat. A hajkefével néhányszor végigszántottam zilált tincseimen, aztán lófarokba kötöttem, hogy az említett csapzottságot eltüntessem.

- Na, menjünk le a kihallgatásra! – csúsztattam a kezemetEdwardéba.

   Apám egyenruhába öltözve a kanapén ült, türelmetlenül dobolt ujjaival a dohányzóasztalon. Gondterhelt ráncok barázdálták férfias arcát, amit a régimódi, vastag bajusz sem tudott elrejteni. Emlékszem, gyermekkoromban mindig simára borotválkozott, mert anyám érzékeny bőrét kikezdte a borosta, és ő törődő férjként ettől a kis kellemetlenségtől is igyekezett megkímélni. A válásuk után jó néhány nyarat Forksban töltöttem, de csak a negyedik évben növesztette meg, belátva, hogy tovább kell lépnie, mert élete asszonya soha nem fog visszatérni a poros kisvárosba. Ma már el sem tudtam képzelni nélküle, hozzá tartozott, mint Zorróhoz a fekete álarc.

  Edward a Charlie-val szemközti fotelba húzódott, míg apám megpaskolta maga mellett az ülőgarnitúrát, de én inkább kedvesem mellé, a karfára ültem, ezzel is kifejezve, hogy a bajban is mellette állok - illetve ülök -, mire a rendőrfőnöktől csak egy beleegyező fintortkaptam. Éppen ezért nem értettem, miért feszült meg Edward hirtelen, de aztán, amint apám a mondandójába kezdett, a levegő jéggé fagyott.

- Most hívtak az irodából. Mike Newtont ma este elütötte egy autó, és a vétkes fékezés nélkül tovább hajtott. Könnyebben sérült, néhány napot a kórházban kell töltenie, de teljesen fel fog épülni. Azt hiszem, fiam, fel kéne hívnod az édesapádat.

- Mi? – kiáltottam. – Nekünk mi közünk ehhez?

- Mike látta az autót és a sofőrt. Felismerte Edwardot – közölte.

- De ez hazugság! – ordítottam talpra ugorva.

- Nyilvánvalóan, hiszen akkor egyedül találtalak volna a szobádban, és most nem a saját, hanem a párod letöltendő büntetésén keseregnél.

- Ezért kitekerem Mike nyakát! – dühöngtem.

- Kicsim! – szólt gyengéden Edward. – Nem szeretnélek húsz évig csak a beszélőn és a házasoknak fenntartott szobában látni, úgyhogy bízzuk ezt a hatóságra, jó? 

- Legalább egyikőtöknek van egy kis sütnivalója – morogta Charlie az orra alatt.

- Miért jön mindenki azzal, hogy kerge vagyok? Nem vagyok az, csak már nagyon elegem van ebből a szemétládából! Móresre kéne tanítani!

- Amikor legutóbb így tettem, dühöngve leordítottad a fejemet, és még a fényezést is ki kellett fizetnem.

- Az más! Te bosszúból tetted, én meg… én meg…

- Hogy elégtételt vegyél? – érdeklődött vigyorogva a teremtés koronája.

- Nem vagyok az a típus – húztam fel az orromat sértődötten.

- Minden nő bosszúálló, akár bevallja, akár nem. 

- Bármennyire is üdítő a szerelmes civakodásotokat hallgatni, súlyosabb dolgokkal kell foglalkoznunk. Beviszlek titeket az őrsre, ahol felveszik a vallomásotokat, aztán kitaláljuk, mi legyen ezzel a bájgúnárral – javasolta apám.

- Előbb felhívom Carlisle-t, hátha ő is a városban jár egy beteg miatt – lesett rám kedvesem, hiszen mi ketten sejtettük, hogy Alice már riadóztatta a családot.

   A rendőrautó hátsó ülésén utazni egy élmény volt, de hiába könyörögtem apámnak, hogy kapcsolja be a szirénát, és bilincseljen meg, csak nem akart engedni. A visszapillantó tükörben időnként együtt érző félmosolyt küldött Edwardnak, aki csak megvonta a vállát, és játékosan a hajamba túrt.

- Te ezt hogy bírod? – nyögte apám, amikor ujjaimmal fegyvert formázva megfenyegettem, hogy ha nem enged el a társammal együtt, akkor pórul jár.

- Jól szórakozom mellette. Nincs szükségem tévére – világosította fel Edward.

- Régen olyan koravén volt – szomorodott el Charlie. – Jó hatással vagy rá.

- Köszönöm.

- Nem, ÉN köszönöm – érzékenyült el a kemény zsaru.

- Férfiak – csóváltam meg a fejem.

   A rendőrkapitányságon szokatlanul nagy volt a nyüzsgés, valószínűleg behívták a nappalis kollégákat is, tekintettel az ügyben érintettekre. Apám nem hallgathatott ki, mert elfogultságra hivatkozhatott volna a bíróság, de a kollégái mind ismertek, így nyugodt szívvel bízott rájuk. Carlisle és Esme a váróban ültek, az idegesség legkisebb jele sem mutatkozott rajtuk, hiszen fiúknak a rendőrfőnök lánya biztosított bombabiztos alibit.

- Charlie! Köszönjük, hogy ilyen megértően fogadtad a gyerekek butaságát – nyújtott kezet dr. Cullen.

- Én is voltam tinédzser, még a múlt évszázadban, de még emlékszem, milyen volt tomboló hormonokkal Reneé-vel járni – viszonozta a gesztust apám. – Két hét szobafogság talán visszaállítja a tekintélyemet. Na, meg persze a rácsokról sem feledkezem meg.

- Milyen rácsokról? Azt mondtad, nem ítélhetik el! – kértem számon.

- A rácsok az ablakodra kerülnek, hogy távol tartsák Rómeót – veregette meg Edward vállát.

- Ezt nem teheted velünk!

- Ha férjhez mentél, akkor azt csinálsz, amit akarsz, de amíg a fiúd csak udvarol, esténként egy csókkal elbúcsúzik az ajtóban, és szépen hazamegy! – vázolta szomorú jövőmet.

- Ha csak ezen múlik – vigyorogtam. – Drágám, elveszel? – simultam az izmos, jéghideg testhez.

- Bármikor – húzott magához egy gyors puszira.

- Gyerekek! Ne táncoljatok Charlie idegein, különben biztos vagyok benne, hamar talál indokot, hogy az éjszaka hátra lévő részét a fogdában töltsétek. Külön cellában – figyelmeztetett bennünket Esme.

- Azt hiszem, többet kellene összejárnunk – mosolygott fogadott anyámra apám. – Néha igazán nehéz Bellát féken tartanom. Nem értek a neveléshez, így általában eléri, amit akar, én meg csak fekszema padlón, mint akin átment az úthenger. 

- Bármikor szívesen látjuk az otthonunkban – ajánlotta Carlisle.

- Köszönöm, alkalomadtán élni fogok vele. De most intézzük el ezt a kellemetlenséget. Edward, fáradj be a kihallgatóba, Bells, téged az irodámban vár Alen! Ez nem a megszokott eljárás, de nem akarom, hogy az egész éjszakát itt töltsétek. Minél részletesebben és őszintébben válaszoltok a kérdésekre, annál hamarabb szabadultok. 

- Köszi a tippet – fanyalogtam, aztán a mutatott irányba indultam, magamban szentül megfogadva, hogy amint végeztem, meglátogatom betegágyánál Mike-ot.

   Szerző: Nikita